„A vers betölti a tüdőnket,
lendületet ad, tágasságot,
felemelkedni, szárnyas fényben
tapasztalni meg a világot.”
(Szabó T. Anna)
Április 11-én, József Attila születésnapján van a magyar költészet napja.
Ezen alkalomra az iskolában „verskerttel” készültünk. A szakkörös tanulók a reformkortól napjainkig tekintették át jeles költőink munkásságát. Mindannyian választottak egy számukra kedves alkotást. Olyat, amit szívesen megismertettek volna másokkal is. Ezt másolták le, majd készítettek hozzá illusztrációt. A laminált munkákat az udvaron helyeztük el, hogy bárki gyönyörködhessen bennük, olvasgathassa őket.
Egyik vers a „verskertből”.
Csomós Gabriella választotta.
Janikovszky Éva: Ők ma gyerekek
Ha ma kihagyod az esti mesét, holnap már lehet,
hogy nem is kéri a lányod vagy a fiad.
Ha ma nem ülsz oda vele a társasjáték mellé,
előfordulhat, hogy a jövő héten már késő lesz.
Ők ma gyerekek, s nem pótolhatod
az önfeledt legózást, babázást úgy öt év múlva,
amikor már kevésbé szorítanak
megélhetési gondok, amikor már
nem kell új szőnyeg, vagy függöny az ablakra.
Ha most kihagyod az együttlét meghitt perceit,
évek múltán talán már
a meghitt beszélgetéseket sem igénylik.
Ha most nem sétálsz velük kézen fogva,
akkor pár év múlva végleg elengedik a kezed,
és a kapaszkodó nélkül elsodródhatnak.
Visszahozhatatlanok és megismételhetetlenek
a gyermekkor napjai, hetei, hónapjai.
Téglák ezek, amelyekből és amelyekre
a felnőtt élet felépül.
Ha sok tégla hiányzik, labilis lesz az építmény.
Galéria:
