Határtalanul!

Május végén – június elején a forráskúti és az üllési hetedikesek csodaszép öt napot tölthettek Erdélyben. A keretet a Határtalanul! pályázat biztosította, mely esetünkben a (H)ősök nyomában alcímet viselte. 

Magát az utazást komoly felkészülés előzte meg. Rendbe kellett tennünk az iratainkat, hogy gördülékeny legyen a határátlépés; meg kellett szerveznünk az étkezéseinket, hisz a teli has a jókedv egyik alappillére; gondosan fel kellett építenünk a látnivalók sokaságát, hogy minél élménydúsabb, tartalmasabb kirándulást tudhassunk magunkénak. Az irodalomórák nagy segítséget jelentettek abban, hogy minél felkészültebben érkezzünk azokra a helyekre, melyek a programunkban szerepeltek. A tanulók előzetes feladatként az interneten kutakodtak, prezentációkat készítettek utunk tervezett állomásairól.   

A hét sikerességéről tanúskodjanak a gyerekek beszámolóiból kicsippentett részletek: 

„A magyarság életében fontos szerepet betöltő események helyszínein koszorúkat helyeztünk el: Aradon, ahol a 13 vértanút kivégezték, Fehéregyházán, ahol Petőfi eltűnt és Nagyszalontán, ahol Arany János szülőháza állt.”      (Maróti Viola)

„A Székelykőhöz a harmadik nap mentünk. Volt, aki a hegy lábánál megállt, és onnan csodálta a tájat, és volt, aki sétált tovább. A legmagasabb pontig senki sem mászhatott fel, mert a korábbi eső miatt nagyon csúszott a terep. Egyszer még visszamennék ide és felmásznék a tetejére! Azt hiszem, ezzel nem csak én vagyok így.”      (Gál Petra)

„A kiránduláson a tordai sóbánya volt számomra a legérdekesebb. Az idegenvezetőnktől megtudhattuk, hogyan szállították fel egykor a mélyből a sót. Érdekesnek találtuk, hogy a barlangban lévő só szürke, a boltban kapható pedig fehér. Amint lehetőségünk adódott, meg is nyaltuk a bánya falát. Csak ezután gondoltunk arra, vajon hányan tették már meg ezt előttünk…”       (Veres Diána)

„Pénteken, hazafelé jövet Nagyszalontán megnéztük Arany János szülőházát (azt, ami az eredeti helyén épült) és a Csonkatornyot. Mindkettő nagyon tetszett. Kíváncsi voltam rájuk, hisz nemrég tanultunk róluk.”   (Oláh Fruzsina)

„Az utazás mindig nagyon kellemesen telt. Énekeltünk, beszélgettünk, nagyon sokat nevettünk, és persze pótoltuk az alvást is. A torockói szállást nagyon megszerettük. (…) Amikor hazafelé Forráskút közelében jártunk, többen szívesen visszamentünk volna Kati nénihez. Az üllésiekkel azóta is tartjuk a kapcsolatot.”    (Maróti Viola)

„A kirándulás alatt nagyon sok képet készítettünk, gyönyörű helyeken jártunk. Számomra nagy élmény volt, hogy ott lehettem! Köszönjük, hogy megvalósulhatott ez az utazás.”       (Szalai Ádám)

Hazatérve a gyerekek szülei gazdag élménybeszámolóban részesültek, majd az „alvásmaraton” következett. Az iskolában a legmaradandóbb és legviccesebb mozzanatokat egy közös Kahoot-játékkal idéztük fel.                       

Kocsispéterné H. Éva

Kategória: Hírek